Thailand vs Vietnam for expats

Mérsékelt — A thaiföldi vízumrendszer állampolgárságtól függően változik, és többféle tartózkodási lehetőség (munkavízum, nyugdíjas vízum stb.) létezik. Elengedhetetlen a hivatalos thai bevándorlási hatóságok vagy a nagykövetség aktuális követelményeinek ellenőrzése. A lakhatási piac

Összetett — A vietnami költözés vízumügyintézése állampolgárságtól függően több útvonalon (munkavállalás, családegyesítés, tanulmányok, befektetés) lehetséges, de a folyamat bonyolult lehet. A vám- és behozatali szabályokról, valamint a megélhetési költségekről ez az útmutató nem tartalmaz részleteket, ezért ezeket mindenképpen egyedi tájékozódás keretében kell ellenőrizni.

Thaiföld több hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum- és letelepedési lehetőséget kínál a külföldieknek, akik oda költöznek, de ezek többsége még mindig ideiglenes, hacsak nem szerez valaki állandó tartózkodási engedélyt. A fő lehetőségek 2026-ban a LTR vízum, a Thailand Privilege tagsági vízum, a nyugdíjas és munkavállalási vízumok, a távmunkásoknak szóló DTV, valamint az állandó tartózkodás azok számára, akik határozatlan ideig szeretnének maradni.

A LTR vízum egy 10 éves program, amelyet általában két 5 éves időszakra adnak ki, négy csoport számára: tehetős globális polgárok, tehetős nyugdíjasok, Thaiföldről dolgozó szakemberek, és magasan képzett szakemberek. A 2026-os hivatalos tájékoztatás szerint a jogosult kérelmezők először online kérvényezik az előzetes jóváhagyást, majd a vízumot egy thaiföldi nagykövetségen/konzulátuson külföldön, vagy a Bangkokban működő Thailand Investment and Expat Services Centerben kapják meg az előzetes jóváhagyástól számított 60 napon belül. A 2026-ban idézett tipikus jogosultsági adatok közé tartozik körülbelül 1 millió USD vagyon a tehetős globális polgárok esetében, vagy körülbelül 80 000 USD éves jövedelem a nyugdíjasok és távmunkások esetében, néhány alacsonyabb jövedelmi/befektetési kombinációval a nyugdíjasok számára.

A Thailand Privilege fizetett tagsági útvonal, nem pedig szokványos bevándorlási kategória; a 2026-os források 5–20 év közötti feltételekről számolnak be, körülbelül 600 000 és 5 000 000 THB közötti díjakkal, a kérelmeket pedig a Thailand Privilege programon keresztül intézik. A nyugdíjas útvonal általában a Non-Immigrant O-A/O-X rendszerre utal az 50 év feletti személyek számára; egy 2026-os forrás 800 000 THB letétet említ az O-A típusú nyugdíjas jogosultsághoz. A DTV egy újabb hosszú távú tartózkodási lehetőség távmunkások és hasonlóan jogosult látogatók számára, és a 2026-os útmutatók 5 éves vízumként írják le, amely lehetővé teszi a legfeljebb 180 napos tartózkodást látogatásonként.

• LTR — 10 év; tehetős befektetőknek, nyugdíjasoknak, távmunkásoknak és magasan képzett szakembereknek; online kell kérelmezni az előzetes jóváhagyást, majd egy thaiföldi nagykövetségen/konzulátuson vagy a bangkoki TIESC-ben.
• Thailand Privilege — 5–20 év; azoknak a kérelmezőknek, akik tagsági díjat fizetnek; a Thailand Privilege programon keresztül kell kérelmezni.
• Nyugdíjas vízum — általában 50 év felettieknek; a tipikus említett összeg körülbelül 800 000 THB egy thaiföldi bankban az O-A típusú nyugdíjas jogosultsághoz.
• DTV — 5 év; távmunkásoknak és más jogosult hosszú távú látogatóknak; legfeljebb körülbelül 180 napos tartózkodás belépésenként.
• Állandó tartózkodás — azoknak, akik határozatlan idejű tartózkodást keresnek, de az engedélyek korlátozottak; egy 2026-os forrás szerint állampolgárságonként évente körülbelül 100 engedélyt adnak ki.

Foglalkoztatás esetén a külföldieknek általában továbbra is munkavállalási engedélyre van szükségük, még a hosszú távú tartózkodási útvonalak esetén is, kivéve, ha az adott vízumkategória kifejezetten tartalmazza a munkavégzésre való jogosultságot.

Azok a külföldiek, akik Vietnámba költöznek, általában vízummal kezdenek, majd hosszú távú tartózkodás esetén ideiglenes tartózkodási kártyára (TRC) váltanak. A vietnámi bevándorlási jog megkülönbözteti az ideiglenes tartózkodást az állandó tartózkodástól; a TRC a szabványos hosszú távú tartózkodási dokumentum, míg az állandó tartózkodási kártya egy különálló, korlátozottabb jogállás.[3][1]

2026-tól a fő hosszú távú tartózkodási útvonalak a Vietnámban való tartózkodás okához kapcsolódnak: munka (LD), befektetés (DT), családegyesítés (TT), tanulmányok (DH), valamint bizonyos hivatalos vagy szakmai kategóriák, mint például az NN, LV, LS és PV.[5][9][11] A TRC-t általában a vietnámi bevándorlási hatóságok állítják ki, és az eredeti vízum/belépési státusz határozza meg, hogy később milyen TRC-re lehet jelentkezni.[3][9]

• Munka: Az LD1/LD2 TRC-k a vietnámi munkáltató által támogatott külföldi alkalmazottak vagy mentességet élvező munkavállalók számára szólnak; tipikus érvényességük körülbelül 2 év.[5][18]
• Befektetés: DT1 akár 10 év, DT2 akár 5 év, DT3 akár 3 év; a DT4 általában nem TRC kategória, de a befektetői vízumokat körülbelül 12 hónapra állíthatják ki.[5][11][18]
• Család: A TT TRC-k a jogosult külföldiek vagy vietnámi állampolgárok házastársait, gyermekeit és bizonyos eltartottait fedezik; tipikus érvényességük legfeljebb 3 év.[5][18]
• Tanulmányok / szakmai gyakorlat: A DH TRC-k hallgatók vagy gyakornokok számára szólnak, és tipikusan legfeljebb 5 évig érvényesek.[5][18]
• Diplomáciai / civil szervezeti / különleges szerepkörök: Az NN, LV, LS, NG és PV kategóriák a képviselőket, tisztviselőket, ügyvédeket, újságírókat és kapcsolódó szerepköröket fedezik; érvényességük a kategóriától függően körülbelül 2 és 10 év között mozog.[5][7][18]

Hol kell jelentkezni: a rövid távú vízumokat Vietnám e-vízum rendszerén vagy egy külföldi vietnámi képviseleten keresztül intézik, míg a TRC-ket és az állandó tartózkodási kártyákat a vietnámi bevándorlási hatóságok dolgozzák fel az országon belül.[10][3]

2026-ban Thaiföldön a belföldi illetőségűek és a legtöbb újonnan érkező számára a személyi jövedelemadó progresszív, a legmagasabb marginális kulcs 35%. A jelenlegi adósávok 0%-kal kezdődnek az első 150 000 baht jövedelemig, majd 5%, 10%, 15%, 20%, 25%, 30% és 35% következik 5 000 000 baht felett; az Adóhivatal angol nyelvű oldala és a friss adózási útmutatók ugyanezeket a kulcsokat mutatják, bár egy régebbi Adóhivatali táblázat még mindig úgy szerepelteti a 30%/35%-os sávokat, hogy azok 4 000 000 bahtnál érnek véget.

Az adóügyi illetőség szempontjából Thaiföld általában akkor tekint valakit belföldi illetőségű adózónak, ha az adott naptári évben 180 napot vagy többet tartózkodik az országban; a belföldi illetőségűeket a thaiföldi forrásból származó jövedelmük után adóztatják, és a jelenlegi szabályok szerint bizonyos külföldi forrásból származó jövedelmeik után is thaiföldi adó fizethető, ha azt Thaiföldre hozzák, a közelmúltbeli útmutatókban használt újabb remittance-alapú szabályozás értelmében.

A munkavállalói társadalombiztosítási járulékok elkülönülnek a jövedelemadótól. A Thaiföldi Társadalombiztosítási Alapba fizetendő általános munkavállalói járulékot általában a fizetés 5%-aként írják le, havi felső határral; a közelmúltbeli útmutatók szerint a munkavállalói járulék havi felső határa körülbelül 750 baht, emellett a munkáltatói és az állami befizetések is kötelezőek.

• Adóügyi illetőség küszöbe: jellemzően 180 nap Thaiföldön az adóévben.
• Adósávok (2026): 0–150 000 baht 0%; 150 001–300 000 5%; 300 001–500 000 10%; 500 001–750 000 15%; 750 001–1 000 000 20%; 1 000 001–2 000 000 25%; 2 000 001–5 000 000 30%; 5 000 000 felett 35%.
• Társadalombiztosítás: a munkavállalói járulék körülbelül 5%, legfeljebb körülbelül 750 baht/hónap.
• Kettős adóztatás: Thaiföld számos országgal kötött adóegyezményt, ezért az újonnan érkezők gyakran az egyezmény szerinti kedvezményeket vagy külföldi adójóváírást vesznek igénybe a kettős adóztatás csökkentésére; az egyezmény részletei az adott országtól és a jövedelem típusától függenek.

A kiköltöző munkavállalók számára a fő gyakorlati kérdés az, hogy a jövedelem thaiföldi forrásból származik-e, Ön belföldi illetőségűvé válik-e a 180 napos szabály alapján, és hogy a hazája is adóztatja-e ugyanezt a jövedelmet. Az adóegyezmény szerinti kedvezmények erősen országspecifikusak, így a kettős adóztatás pontos alakulása az állampolgárságtól, a korábbi adóügyi illetőségtől és attól függ, hogy a munkát hol végzik.

2026-tól Vietnámban a adórezidensekre vonatkozó személyi jövedelemadó havi progresszív skála szerint, öt sávval működik: 5% 10 millió VND-ig, 10% 10–30 millió VND között, 20% 30–60 millió VND között, 30% 60–100 millió VND között, és 35% 100 millió VND felett.[2][3][12]

A nem rezidensek esetében a munkaviszonyból származó jövedelmet általában egységes 20%-os adó terheli a vietnámi forrásból származó jövedelemre.[2][4][16] Vietnám 2026-os frissítései a személyi levonást is megemelték, és egy hivatalos közlemény szerint egy egyedülálló személy, aki a legalacsonyabb kulccsal fizet SZJA-t, általában körülbelül 17,285 millió VND havi jövedelemmel rendelkezik a levonások és a kötelező biztosítás után.[10]

A Vietnámba költözők számára a legfontosabb rezidencia szabály az, hogy egy személy általában adórezidensnek minősül, ha 183 napig vagy annál több ideig tartózkodik Vietnámban egy 12 hónapos időszakban, vagy ha állandó lakóhellyel, bérlettel/ingatlannal rendelkezik Vietnámban az alkalmazandó adójogszabályok szerint; ellenkező esetben általában nem rezidensként kezelik.[4][16]

A társadalombiztosítási hozzájárulások fontosak, mert a bérre vonatkozó SZJA a munkavállalói kötelező hozzájárulások levonása után kerül kiszámításra. A gyakorlatban a munkaviszonyból származó jövedelmet gyakran a kötelező társadalombiztosítás csökkenti az SZJA előtt, és egyes munkáltatói összefoglalók 2026-ra körülbelül 10,5%-os munkavállalói társadalombiztosítási levonást használnak, bár a pontos lefedettség a munkavállaló státuszától és a helyi szabályoktól függhet.[11]

• Kettős adóztatás: Vietnám adóegyezményeket alkalmaz a kettős adóztatás csökkentésére vagy megszüntetésére a jogosult rezidensek és külföldiek esetében; az egyezményes könnyítés általában a rezidencia igazolásától, a jövedelem forrásától és az alkalmazott egyezményes cikkelytől függ.[4][17]
• Egyéb jövedelem: egyes jövedelemtípusok külön adóznak, például az osztalékok/jogdíjak gyakran 5%-on, a tőketranszferek 20%-on a nettó nyereségen vagy bizonyos esetekben 2%-on a bruttó bevételen, és az ingatlanátruházások 2%-on az eladási bevételen.[4]
• Fontos időzítési megjegyzés: a fent idézett sávadatok a 2026-os reformokat tükrözik, és eltérnek a régebbi, 7 sávos rendszertől, amely e változások előtt érvényben volt.[2][3][12]

Egy Thaiföldre költöző egyedülálló személy számára 2026-ban a tipikus megélhetési költség egy nagyvárosban körülbelül havi ฿30 000–50 000, Bangkok általában a magasabb végén van. A Numbeo-alapú és külföldi útmutatók szerint egy 1 hálószobás lakás a belvárosban átlagosan körülbelül ฿15 800, a szokásos tartomány ฿8 000–26 000; egyes bangkoki becslések magasabbak, a központi modern egységek esetében körülbelül ฿20 000–42 000.

A tipikus havi rezsiköltségek alacsonyabbak a lakbérnél, de az életmódtól és a légkondicionáló használatától függően változnak. A rezsi egy egyszobás otthonban általában havi ฿1 600–4 750, és egyes külföldi útmutatók az áram, víz, internet és mobiltelefon-szolgáltatás együttes költségét körülbelül ฿1 800–3 000-re becsülik. Élelmiszerekre egy egyedülálló személy általában havi ฿6 000–9 000-et költ, míg a vegyes thai és nyugati étrend ezt magasabbra tolhatja. Közlekedésre egy városi ingázó átlagosan körülbelül ฿1 300-at költhet, bár a bangkoki BTS/MRT és a fuvarszolgáltatások együtt gyakran havi ฿3 000–5 000-et tesznek ki.

Az átlagos nettó fizetésre vonatkozó adatok kevésbé egységesek a források között, de a Thaiföldre vonatkozó széles körben idézett nemzeti havi bérbecslések sok irodai és szakértői munkakörben körülbelül nettó ฿25 000–35 000-et valószínűsítenek, Bangkok jellemzően az országos átlag felett van; a tényleges nettó fizetés nagymértékben függ az ágazattól és a tapasztalattól.

• Év: 2026
• Pénznem: thai baht (฿)
• 1 hálószobás belvárosi lakás: körülbelül ฿15 800/hónap; szokásos tartomány ฿8 000–26 000
• Rezsi: körülbelül ฿1 600–4 750/hónap
• Élelmiszerek: körülbelül ฿6 000–9 000/hónap
• Közlekedés: körülbelül ฿1 300–5 000/hónap
• Átlagos nettó fizetés: körülbelül ฿25 000–35 000/hónap, munkakörtől és várostól függően

A Vietnamba költözők számára egy jellemző 2026-os havi költségvetés egy személy számára egy nagyvárosban nagyjából 15–25 millió VND, nagyban függve a lakbértől és az életmódtól.[8][12][15] Az árak a kisebb városokban a legalacsonyabbak, magasabbak pedig Hanoi és Ho Chi Minh-város központi kerületeiben.[4][8][15]

A 2026-os adatok alapján egy 1 hálószobás, belvárosi lakás átlagosan körülbelül 10,5 millió VND, a szokásos tartomány nagyjából 6,5–16 millió VND.[12] A város-specifikus külföldi útmutatók szerint a belvárosi 1 hálószobás lakások bérlete nagyvárosokban 8,8–17,6 millió VND körül mozog, a prémium központi kerületekben pedig körülbelül 15–25 millió VND.[8][11][15]

Egyéb gyakori havi költségek 2026-ban körülbelül a következők:

• Rezsi: körülbelül 1–2,5 millió VND áramra, vízre és kapcsolódó számlákra, a lakás méretétől és a légkondicionáló használatától függően.[8]
• Élelmiszer: körülbelül 2,5–4 millió VND egy otthon főző személy számára, magasabb kiadással, ha importált élelmiszereket vásárol.[8][11]
• Közlekedés: körülbelül 180 000–400 000 VND az alapvető helyi közlekedésre, vagy nagyjából 1–3 millió VND, ha a robogóbérlést, üzemanyagot és alkalmankénti fuvarszolgáltatást is beleszámítjuk.[8][11]
• Átlagos nettó fizetés: körülbelül 10–15 millió VND havonta egy gyakorlati referencia-tartomány sok fizetett munkakör esetén, míg egyes külföldiekkel foglalkozó források szerint a szakmai helyi fizetések 7,7–20 millió VND körül mozognak ágazattól és várostól függően.[9][12]

USA-dollárban kifejezve a Numbeo 2026-os becslései szerint egyetlen személy havi költségei Vietnamban körülbelül 430 dollár lakbér nélkül.[12] Ez összességében viszonylag megfizethetővé teszi Vietnámot, de a fő városi központokban a lakhatás gyorsan növelheti a teljes költségvetést.[4][12][15]