Költözés ide: Róma

Összetett — EU-s állampolgároknak nincs szükség vízumra, de a letelepedés után regisztrálni kell az Anagrafe-nél. Nem EU-s állampolgároknak a költözés célja szerint vízumot kell szerezni még az érkezés előtt, majd 8 munkanapon belül Permesso di Soggiorno-t kell igényelni. Mindig ellenőrizd a legfrissebb követelményeket az olasz nagykövetségen vagy konzulátuson.

Azok a külföldiek, akik 90 napnál hosszabb ideig terveznek Olaszországban élni, általában először nemzeti vízumra (D típus), majd érkezés után permesso di soggiorno (tartózkodási engedély) megszerzésére van szükségük; az EU/EGT-állampolgárok általában mentesülnek a vízumkötelezettség alól, de hosszú távú tartózkodás esetén helyi szinten regisztráltatniuk kell magukat.

Az áttelepülés szempontjából a 2026 legfontosabb engedélyezési kategóriái: munkavégzés, önfoglalkoztatás, tanulmányok, családegyesítés, elektív rezidencia, befektetői, digitális nomád / távmunkás, valamint különleges védelmi vagy humanitárius okok. Az ideiglenes engedélyek általában a tartózkodás céljához kötődnek, és jellemzően körülbelül 1–2 évre szólnak, bár egyes kategóriák rövidebbek vagy hosszabbak.

• Munkavégzés: olasz állásajánlattal, vállalaton belüli áthelyezéssel vagy bizonyos magasan kvalifikált pozíciókkal rendelkezők számára; a jellemző engedély időtartama rendes munkavégzés esetén legfeljebb 2 év, a Kék Kártya és más szakértői kategóriák esetében ez eltérhet.
• Önfoglalkoztatás: szabadúszók, vállalkozók és egyes szakemberek számára; jellemző érvényességi idő legfeljebb 2 év, jövedelmi és engedélyezési követelmények függvényében.
• Tanulmányok: egyetemi vagy képzési beiratkozáshoz; jellemző érvényességi idő körülbelül 1 év, a képzés időtartamára meghosszabbítható.
• Családegyesítés: jogszerűen tartózkodó személy házastársa és eltartott családtagjai számára; jellemző érvényességi idő körülbelül 2 év.
• Elektív rezidencia: anyagilag független személyek, gyakran nyugdíjasok számára, akik nem dolgoznak Olaszországban; ez a kategória általában jelentős passzív jövedelmet igényel, és hosszú távú tartózkodásra szolgál.
• Befektető: meghatározott befektetésekhez; egy forrás szerint 2026-ban egyes befektetési kategóriák esetében a minimum €250,000, bár a pontos küszöbértékek a befektetési kategóriától függenek.
• Digitális nomád / távmunkás: 2024 óta elérhető távmunkában dolgozó alkalmazottak vagy szabadúszók számára, akik megfelelnek a jövedelmi és képesítési szabályoknak; egy 2026-os útmutató szerint általában 1 év, meghosszabbítható.
• Hol kell jelentkezni: Olaszországon kívül a vízumot általában az olasz konzulátuson/nagykövetségen kérelmezik; érkezés után a tartózkodási engedélyt a helyi Questurán (rendőrkapitányság) kell benyújtani.

2026-ban Olaszországban a lakosok személyi jövedelemadója a progresszív IRPEF rendszer, három nemzeti sávval: 23% 28 000 euróig, 33% 28 001 eurótól 50 000 euróig, és 43% 50 000 euró felett. A középső kulcsot a 2026-os költségvetési törvény 35%-ról 33%-ra csökkentette, és az első sáv adója 28 000 euróig 6 440 euró, míg 50 000 eurónál 13 700 euró a helyi kiegészítések előtt.

Az újonnan érkezők esetében Olaszország általában akkor adóztatja Önt rezidensként, ha az adóév nagy részében szerepel a helyi népességnyilvántartásban, vagy ha szokásos lakhelye, illetve létfontosságú érdekeinek központja Olaszországban van; a pontos rezidencia a határokon átnyúló esetekben a szerződéses szabályoktól is függhet. A rezidensek világjövedelmük után adóznak, míg a nem rezidensek főként olasz forrásból származó jövedelmük után.

• Helyi pótlékok: az IRPEF-en felül regionális és önkormányzati pótlékok is adódnak; a jelentett tartományok megközelítőleg 0,7%–3,33% a regionális pótlék esetében és legfeljebb körülbelül 0,9% az önkormányzati pótlék esetében.
• Társadalombiztosítási hozzájárulások: az alkalmazottak, az önálló vállalkozók és bizonyos szakmák képviselői kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásokat is fizetnek, amelyek elkülönülnek az IRPEF-től, és jelentősen növelhetik az összes adóköltséget.
• Újonc rendszerek: Olaszország speciális bejövő rendszerekkel rendelkezik bizonyos érkező munkavállalók és magasan mobil adófizetők számára; ezek elkülönülnek a szokásos IRPEF-től, és eseti alapon ellenőrizni kell őket, mivel az jogosultsági és kedvezményi szintek törvényenként változnak.
• Kettős adóztatás: Olaszország adóegyezményei és külföldi adókedvezmény-szabályai csökkenthetik a kettős adóztatást az Olaszországban és külföldön is megadóztatott jövedelmek esetében, de a pontos eredmény az egyezménytől, a jövedelem típusától és a rezidencia státuszától függ.

Az áttelepülés tervezésénél a gyakorlati tanulság az, hogy a 2026-os IRPEF-kulcs csak része a számlának: a rezidencia státusz, a helyi pótlékok és a társadalombiztosítási hozzájárulások jelentősen megváltoztathatják a tényleges adóterhet.

A tipikus havi megélhetési költségek Olaszországban 2026-ban városonként élesen eltérnek, Milánó és Róma általában a felső kategóriába tartozik, míg a kisebb déli városok olcsóbbak. Egy egyedülálló, nagyobb városba költöző személy számára a reális költségvetés gyakran havi 1600–2300 euró körül van, míg a kisebb vagy közepes méretű városok olcsóbbak lehetnek. Az alábbi számok hozzávetőlegesek, és a 2026-os megélhetési költségek útmutatóin és piaci becslésein alapulnak.

• Bérleti díj, 1 hálószobás belvárosi: körülbelül havi 900–1500 euró Rómában és 1100–1800 euró Milánóban; olcsóbb városokban, mint például Nápolyban vagy Torinóban, körülbelül 650–950 euró.
• Rezsi: körülbelül havi 125–220 euró az áramra, fűtésre/hűtésre, vízre és szemétszállításra; az internet gyakran további 25–35 euró.
• Élelmiszer: körülbelül havi 250–350 euró egy otthon főző személy számára, nagyobb városokban magasabb költségekkel.
• Közlekedés: a havi tömegközlekedési bérlet jellemzően 35–55 euró körül van, várostól függően; egyes városok olcsóbbak, míg Milánó gyakran a felső határ felé tendál.
• Átlagos nettó fizetés: Olaszország átlagos nettó havi fizetését gyakran körülbelül 1700–1900 euró körül említik 2026-ban, bár a tényleges hazavitt fizetés ágazatonként, régiónként és beosztásonként jelentősen eltér.

Gyakorlatilag a bérleti díj szokott a legnagyobb költség lenni, és a milánói belvárosi lakások esetében a teljes havi kiadás jócskán 2500 euró fölé emelkedhet. Közepes méretű városokban egy egyedülálló, szerényen élő bérlő havi 1400–1900 euró körüli összköltségen maradhat.